Fázás

Csontvelőig reszketni szoba melegében.
Pedig csak a szív lázas, nem a test.

emésztési zavarok

hogy ahogy a chipset eszem, már arról is Te.
basszameg!

befogadni, tárolni, ízeire szedni,
majd gyorsan hagyni távozni.

csakhogy én nem ezt akarom.
én nem.

Te nem vártad ki a rendes emésztési időt.
idő előtt távoztattál.

kihányt önmagam vizslatom,
meg ahogy a része lettél.
piszkálja az orrom feltörekvő önsajnálat szaga.
csak amit magadból hagytál itt, az illatozik.
pitvarig szívom. s még tárolom a többivel ott,
odaszívom a szépek mellé, vegyék körül.

s ha végre émelyíteni kezd,
akkor majd epeként köplek ki.

tudod, ott a legvégén.
mikor lefagy
a tündérmosoly.


2015.12.16.

Rebbenés

utcalámpák fényében
kisóhajtott cigarettafüst
árnyékát csodálni,
ahogy szertefoszlik.
nézni, ahogy magamra hagy.


nézni, ahogy itt hagytál.


2015.12.16.

állandósult állapotok

égsz bennem. ma is.

nem tudsz elaludni a szívben.

már tátongó a lyuk. folyton hasít.

nem tudok elaludni sem.

pedig tegnapegyéve, hogy már nem.

hogy azt mondtad, nem.

bennem akkor egy egész világ.

nyomd már el magad!

jár végre nekem is egy szívásnyi

boldog, amnéziás tegnapután.

más a halott férje után nem gyászol ennyit,

Te meg csak 300 km távol.

bár gyilkosabb a gondolat,

hogy most az Ő hátán

szenvedélyed nyoma.

itt a képzeletben megmaradt

illattól terhes magány.

meg annak néhány

ritka szánalmas momentuma.

Budapest, 2015.02.03.